MERRE TART, MERRE TARTSON AZ MNT?

„Le kell győznünk a kishitűségünket, és bízni kell a szakembereinkben” – mondta ifj. dr. Korhecz Tamás a zentai előadásán

Csütörtökön este Zentán a Ci-Fi Civil Központ szervezésében a Royal Szálló nagytermében ifj. dr. Korhecz Tamás egyetemi tanárral, a Magyar Nemzeti Tanács volt elnökével Kókai Péter munkatársunk, az MNT korábbi sajtófelelőse beszélgetett. A politikai fórumnak is nevezhető, nagy érdeklődést kiváltó találkozón a Merre tart, merre tartson az MNT? kérdésköre került terítékre.

A sajtó nyilvánossága előtt való megszólalásával kapcsolatban Korhecz a „mért pont most?” kérdésre válaszolva elmondta:

– Felkértek, őszintén beszéljek, mi van velem. Korábban nem kérdezett senki, szakmai kérdésekben sem, amikor Vajdaság statútuma szerepelt terítéken, erről csak a rádió kérdezett. Őszinte interjút kértek, és én eleget tettem a felkérésnek. A másik ok az, hogy az MNT-ben olyan dolgok történnek, amiről, úgy éreztem, nekem szólni kell, mert érdekli az embereket, ezek a dolgok mindannyiunk életét befolyásolják – fogalmazott, majd hozzátette:

– Nem nosztalgiázni akarok, visszasírni a régi időszakot. Én magam döntöttem a visszavonulásomról. Óvatos vagyok, ha kritikus hangot ütök meg. Nagyon tárgyilagosan nézve, meg kell adni a jelenlegi vezetésnek is a lehetőséget, öt hónap alatt nem vonhatunk le messzemenő következtetést. De volt néhány dolog, amely miatt nyelni sem tudtam. Az MNT működése szempontjából döntő a szakértelem, képzett közigazgatás nélkül nem működhet még egy önkormányzat sem. Fontos a hivatalnokok felkészültsége, nehéz jól képzett embereket találni. A hivatalban szakemberek edződtek négy év alatt, kapcsolatokat építettek ki, érthetetlen, hogy pontosan ezekre az emberekre nem tart igényt az MNT vezetése, pedig a Magyar Összefogás listáján is rajta voltak. Az ösztöndíjrendszer egyre inkább bedől, az egész közösséget érintő kérdés az 1200 ösztöndíjasunk kérdése. Ezért éreztem, meg kell mozdulni.

A képzésbe fektetett pénz térül meg leginkább, ha a kisebbség ki akar mászni a mocsárból, a versenyképes tudásba éri meg befektetni, de jó eredményt nehéz elérni e téren. Ha a stratégia mögül eltűnnek az emberek, szétcsúszik a program, mert nincs aki pörgeti.

A közösségünket leginkább veszélyeztető problémák a fogyás és az elvándorlás. Ha az MNT képviseli a magyarságot, akkor ezekkel a kérdésekkel is foglalkozni kell, bizonyítani, hogy tudunk tenni valamit. Ha tíz gyerekkel több születik, már megérte. A népesedéspolitika, szerényen ugyan, de elindult, ám ez a stratégia ha nem is a szemétbe, de a mélyhűtőbe került.

A jövőbe tekintés céljából pozitívan élem meg, ami elhangzott a VMSZ elnökétől. Nyitni kíván a párt, az MNT helyet kíván adni elismert szakembereknek és olyanoknak is, akik bíráló hangot ütöttek meg, de együtt akarnak működni. Világos beszéd, de a puding próbája az evés. Fiatal doktoranduszok egyfajta kiszorítása érezhető, most azt várom, mi fog történni, az új bizottságokban ott lesznek-e a szakeberek. Ettől a sorsunk is függhet. A kapuk megnyitása pluralitást hozhat, és majd újból meg tudjuk nézni, mi változott a kapacitások és a szakmai felkészülés tekintetében.

Legfontosabb lenne a vajdasági ember pesszimizmusán változtatni. A legfontosabb üzenetem: tenni! Az önfeladás, a tunyaság jelei mutatkoznak, de saját magunk nem sajnálhatjuk le a szülőföldünket – mondta többek között Korhecz Zentán.

Forrás: Magyar Szó (Gergely József)