BÓDIS GÁBOR: PATKÁNYOK VILÁGA

Akkor a mi patkányaink milyen nemzetiségűek?

A Magyar Nemzeti Tanács elnökét akár Vajdaság Humoristájának (sokan humorizálnak, de ő lenne A humorista) is kikiálthatnánk, ha meg lennénk győződve, hogy sorait saját két ujjával a billentyűzeten, önnönmaga írja. De nem vagyunk. A titulus tehát elmarad, ismeretlen szerzőt nem jutalmazunk.

Tehát az a hősköltemény, ami a neve alatt jelent meg (előttem a Pannon RTV honlapján) „Pamflettel a platform” ellen címet is viselhetné. De nem viseli. Ahelyett „A rombolás esztétikája és a csúsztatás művészete” címmel illették, azonnal rámutatva: a kultúra és nem-kultúra filozofikussá merevedő és égbe szökkenő örökös haláltusájáról lesz szó.

De nem erről szól. Hanem hősünk (vagy csak a keze), mint a vajdmagyar identitás rettenhetetlen Poirot-ja, feltárja (mindjárt az elején) a gyilkosokat. Mármint az egyetemes vajdmagyar identitás alantas lemészárolóit, nevezetesen a magyarfaló Demokrata Pártot és a még veszélyesebb Magyar Mozgalmat. Mert „összeér, ami összetartozik”. Most éppen a Törley-ház tégláinál ért össze.

Ha elvetemülten rosszindulatúak lennénk, akkor azt hihetnők, hogy Jenőnk (vagy kezének vezetője) rá akarja tolni az MM-t a DP-re  (úgy is mint Dehogya Pista).  Persze tudjuk: mi sem állna távolabb tőle, hiszen a vajdmagyarság koronaékszere nem vegyülhet a napi politika moslékjába. A tyúkól is odébb van.

Jelen pillanatban a DP-t nem azért kell gyűlölni (azért is), mert anno halálosan megsértette a vajdmagyar háziasszonyt, hanem mert egykori helyi vezetői (Dulićok) rombolták le a patkányok lakta egykori Törley-házat (meg egy másikat) és ezzel halálos sebet ejtettek a vajdmagyar identitáson. Azóta is kóvályognak a tiszta, fél, vegyes, mély- és hígmagyarok Csáth háza körül. Keresik a fogászatot.

Miután az összeérés megtörtént, Jenő kezének vezetője rátér a lényegre: amikor Európa ilyen nagy szarban van (a hit, remény, szeretet már csak Orbánt illeti meg – ezt én mondom, nem a Jenő), ezek az összeértek nem átalkodnak xenofóbiával (nem a hangszer) bemocskolni Dudás Károly tanácstagot. Ez utóbbi szorgalmasan végigzongorázta (ez a hangszer) az öntudatos kommunistából még öntudatosabb nacionalista mozgalmi egyveleg összes indulóját. Most a patkányokra zendített. És azt mondta a vajdmagyar pulpitusról:

„…nem az a baj, hogy megindult a vita a közösséghez sem tartozó szakértők körében…” Mármint a vita arról, hogy a lebontott Törley-ház, melyik Törleyé is volt.

„…a vállalkozó és a beruházó természetesen nem magyar…” Azokra vonatkozik (Dulić), akik a Kosztolányi-ház (Dudás szerint a gimnázium épülete, ami természetesen tévedés, ott ugyanis a Kosztolányi apuka csak igazgató volt) és a Csáth-ház közötti  romokon lakóépületet építenek.

„…ötven lakásos épületet építenek. Most képzeljük el, a legkevesebb az, hogy a patkánytanyát lebontják.(…) Exkluzív lakások lesznek, ahol nyilvánvalóan ezeket a lakásokat – ez is a dolgunk, hogy nemzeti tanácsként odafigyeljünk – nem szabadkaiak fogják megvásárolni. És oda jönnek majd kettő meg három meg négy autóval…és igen, akkor patkány fészek lesz, patkány tanya…”

A közösséghez nem tartozó szakértők, a nem magyar beruházók és végül a patkánytanya. Ritkán hall és olvas az ember ilyen xenofób, gyűlölettől átitatott eszmefuttatást. Beleilleszkedik az európai szélsőjobb repertoárjába. De itt még csak nem is egy nemzetállamról van szó (nem mintha abban ez üdvözlendő lenne), hanem egy többnemzetiségű, többvallású (plusz ateista) közösségről. Szabadkát nemcsak a magyarok építették fel, őrizték meg, csúfították el. Mindannyian részt vettünk benne. A Petőfi Sándor 18. szám alatti épületet például egy bunyevác nagykereskedő építette. Akitől egy, később Auschwitzba deportált és ott elpusztult zsidó család vette meg. Akkor a mi patkányaink milyen nemzetiségűek?

És ezt a szabadjára engedett rasszizmust vette volna ki valaki a „mondanivalója kontextusából”? Ennek nincs kontextusa, ez befertőz minden környezetet. Terjed, mint a vírus.

És gyógyíthatatlan.

Forrás: Napló