SZABADKAI FIATALOK: A JÓ KÖZIGAZGATÁS KORRUPCIÓMENTES, SZAKSZERŰEN LÁTJA EL FELADATAIT ÉS POLGÁRAINAK ÉRDEKEIT TARTJA SZEM ELŐTT

SZABADKAI FIATALOK: A JÓ KÖZIGAZGATÁS KORRUPCIÓMENTES, SZAKSZERŰEN LÁTJA EL FELADATAIT ÉS POLGÁRAINAK ÉRDEKEIT TARTJA SZEM ELŐTT

Forrás: Kancelarija za mlade (Facebook)

Objavio: Magločistač

31.12.2015

Kategorija: Dobra uprava , Društvo

“A jó közigazgatás a hatáskörével felölelt emberek jólétért küzd. A jó közigazgatásban nincs korrupció, nincs megvesztegetés. A közigazgatásban legyenek olyan emberek, akik el tudják végezni a feladataikat, mert ha nem így van, nem beszélhetünk jó közigazgatásról. A közigazgatásnak a hatáskörébe tartozó intézmények fejlesztésén is dolgoznia kell. Törekednie kell, hogy minden megkezdett munkát határidőn belül befejezzen. A közigazgatás legyen példakép a közösség minden tagja számára, s ne legyen olyan, hogy a működése mindenkit elkeserítsen.”

Fotó: Magločistač

Fotó: Magločistač

Egyike ez azoknak a válaszoknak, melyet a Svetozar Marković Gimnázium és a Bosa Milićević Közgazdasági Középiskola tanulói adtak arra a kérdésre, hogy “Mit jelent számodra a jó közigazgatás?”, és amely a jó közigazgatás három, kulcsfontosságú jellemzőjét vetíti elénk, legalább is a szabadkai fiatalok véleménye alapján: korrupciómentes, szakszerű, minden polgár érdekét szem előtt tartja.

Ebben a sorrendben. Ugyanis, a leggyakoribb válasz a feltett kérdésre az volt, hogy a jó közigazgatás nem lehet “korrupcióval teli”, nem “lophatja” meg saját polgárait, illetve, hogy többet kell befektetnie a városba és “kevesebbet saját-zsebbe”, hatékonyabban kell felvennie a harcot a bűnözés ellen és nem “részt venni abban.”

A második leggyakoribb válasz a közigazgatási feladatokat ellátó emberek szakmaiságára és hozzáértésére (ill. ezek hiányára) vonatkozott. Ezek az emberek legyenek “(magasan) szakképzettek”, “iskolázottak”, munkahelyeiket az “általuk felmutatott minőség, nem pedig kapcsolataik” alapján kapják meg. Ugyanakkor, legyenek “tapintatosak, türelmesek, fegyelmezettek, kulturáltak, kedvesek” – ez “az iskolázottsággal jár”, szögezi le az egyik diák.

“A jó közigazgatásban szakembereket kell foglalkoztatni, nem pedig olyanokat, akik nem rendelkeznek a megfelelő szakképesítéssel.

[quote color=”#000000″ bgcolor=”#f2f2f2″ bcolor=”#c11603″]

“A jó közigazgatás az, amikor, mondjuk, egy vállalat foglalkoztatottjai és vezetőik kenőpénz nélkül végzik a munkájukat, nem a pártok embereit és az olyanokat foglalkoztatják, akik hajlandók bizonyos szolgáltatások végezni. A jó közigazgatás megfelelően határozza meg a béreket és egyéb jutattásokat és foglalkoztatottjainak biztosít minden jogot. A jó közigazgatást hozzáértő szakemberek alkotják. “

“Ahhoz, hogy a jó közigazgatás fennmaradjon, az igazgatónak kell lennie a fő hangadónak, a többieknek nem kell beavatkozni, kivéve, ha van valami jó ötletük.”

“A jó közigazgatás többet fektet be a kórházi ágyakba és a tetőjavításba, mint az egyházi létesítményekbe.”

[/quote]

Milana és Sara, fotó: Magločistač

Milana és Sara, fotó: Magločistač

A jó közigazgatás következő jellemzője, hogy “a többség, nem pedig az egyének érdekeit tartja szem előtt, és mindent megtesz, amit megtehet, hogy ezeket az érdekeket érvényesítse”, “a közösség érdekeit is méltányolja”, s végezetül, “ a közösségi jólét érdekében dolgozik.”

A jó közigazgatás “a törvény szerint jár el”, “törvénykövető”, “nem él vissza meghatalmazásaival”, “nem részesíti polgárait hátrányos megkülönböztetésben” és “nem cselekszik a polgárok kárára”, “igazságosan határoz”, “védi a népet”, “ápolja az egészséges versengést”, “felelősséget vállal a tetteiért”. Kizárólag az ilyen közigazgatás lehet “mindenki példaképe”,” a tiszteletet kiérdemlő munka példája”, és létezésének és fennmaradásának legfontosabb előfeltétele a “függetlensége”, vélik a fiatal szabadkaiak.

Hasonlóképpen gondolkodik Radoš Vasović, negyedik osztályos és Sara Jovanović, harmadik osztályos gimnazista, valamint Milana Ilić, a Szerbiai Középiskolások Uniójának helyi koordinátora, aki az egész Észak-bácskai Körzettel van megbíva és az Egészségügyi Szakközépiskola harmadikos tanulója.

Fotó: Magločistač

Fotó: Magločistač

Számukra a jó közigazgatás tiszteletben tart bizonyos normákat, átlátható, mindenki érdekeit képviseli és vannak jövőre vonatkozó tervei, melyekhez a hatalomváltástól függetlenül is tartja magát. Ez utóbbi megállapítást a Summer3p Fesztivál példájával illusztrálták, mely, véleményük szerint, igen népszerű a fiatalok körében, de azt a szintű támogatást, melyet a helyi változások előtt élvezett, jelentős mértékben elveszítette. Másfelől viszont, a legújabb hatalom sokkal nyitottabb volt a helyi Ifjúsági Iroda megnyitását illetően, s ez az előbbire nem mondható el, igaz, megígérték, hogy a Hadseregotthonban megalapítják majd az Ifjúsági Központot, s ezzel megoldható lett volna a helyiséghiány, ami a Új Városházán jelenleg összejövő fiatalokat sújtja.

[quote color=”#000000″ bgcolor=”#f2f2f2″ bcolor=”#c11603″]

Sara is, Radoš is és Milana is igen aktív önkéntesek, akiket a helyi Ifjúsági Iroda fog össze, Dejanaval és Srđannal az élen. Elégedettek azzal, ahogyan az iroda működik és szívesen szakítanak időt a szabad idejükből az Ifjúsági Iroda által szervezett tevékenységekre.

“Tetszik amit csinálunk. Mi, az önkéntesek, valójában egy kis család vagyunk. Számíthatunk egymásra. Tudom, hogy elfogadnak mivel mi mindenkit olyannak fogadunk el amilyen. Mindenkinek joga van a saját véleményéhez. Azonban, amikor az embereknek az önkéntességről beszélek, a többségük ellene van, mivel az a véleményük, hogy egy gazdaságilag instabil országban, nekünk kell valamit megcsinálni, amiért nem kapunk pénzt. A többség ezen a véleményen van. Én ezt azért csinálom, hogy segítsek valakinek, ugyanakkor barátkozok, új embereket ismerek meg. Sok újat tanulhatunk, főleg ha külföldiek látogatnak el hozzánk. Megismerkedhetünk a kultúrájukkal, nyelvükkel”, mondja Sara.

[/quote]

Fotó: Magločistač

Fotó: Magločistač

Amiből általánosságba véve kevés van az ifjúságra vonatkozó közpolitikák tervezése és megvalósítása terén Szabadka Város szintjén, Radoš szerint nem mást, mint a befektetés a fiatal tehetségekbe: “Be kell fektetni a fiatalokba, programokat és önképzőköröket kell a számukra szervezni, ahol kibontakozhatnak, és akkor nem mennek el innen.”

Milana viszont kifogásolja, hogy még mindig nem kérdezik meg a fiatalokat egyes, őket közvetlenül is érintő döntések meghozatalakor: “A Szerbiai Középiskolások Uniója sokat harcolt azért, hogy az iskolaszékek munkájába két-két nagykorú diák is részt vegyen, ugyanolyan jogosultsággal, mint a többiek és hogy az ő véleményüket is vegyék figyelembe a szavazáskor, kivéve a pénzügyekről és az igazgató kinevezésére vonatkozó szavazáskor. Most a Minisztérium ezt is be akarja szüntetni. Ezt nagyon jól megfogalmazta a barátnőm, Teodora Pavković: “Ha 18 évesen megtudom fogni a puskát, akkor miért ne lehetnék az iskolaszék tagja és miért nem lehetek jelen, akkor amikor azt választják meg aki az iskolámat fogja majd vezetni? “

Véleménye szerint, a fiatalokat senki sem veszi komolyan. Ez volt a benyomása, amikor valakivel tárgyalnia kellet, például a Városházán, egy olyan témában, amit szeretett volna megvalósítani. A helyi Ifjúsági Irodán kívül, számukra a többi ajtó még mindig nincs nyitva.

“De, a fiatalok nagy része nem is kíván részt venni a döntéshozatalban! Többségük úgy gondolkodik, hogy befejezi az egyetemet, munkát talál, családot alapít. Ha valakinek van is saját véleménye és úgy véli, hogy valamit változtatni kellene, akkor az idősebbek általában azt mondják:”Fiatal vagy még, nincs elég tapasztalatod, éld előbb az életed, tapasztald meg, hogy miből áll az élet.” Ez nincs rendjén, mivel minden véleményt figyelembe kell venni, ha valamilyen problémáról vitatkozunk”, mondja Sara.

“Ha azt látjuk, hogy ellenállásba ütközünk, hogy nem tehetünk semmit, ha ők határoznak arról, hogyan alakulnak majd a dolgok, akkor miért foglalkozzunk mi ezzel? Okosabb ha családot alapítunk, tovább képezzük magunkat. Ezért is mennek el a fiatalok innen. Ha valaki befejezi az iskolát és látja, hogy itt nem tud beilleszkedni, látja, hogy nincs hely számára, bár, lehet hogy jobb diák volt és több tudása van mint egyeseknek….”, mondja Radoš, majd így folytatja: “Meg kell mondanom, nem tudom magam elképzelni ebben az országban. Azért vagyunk ebben az iskolában, hogy nyelveket tanuljunk, a legjobb tudást kapjuk meg és nem azért, hogy itt maradjunk. Maga is láthatja, hogyan tud boldogulni az a sok-sok iskolázott ember. Nyomást gyakorolnak rájuk és ők, egyszerűen, nem tudnak ellenállni.”

Radoš, fotó: Magločistač

Radoš, fotó: Magločistač

Radoš a Közlekedési Kart szeretné befejezni, mint az apja, majd Németországba menne, mivel “ott az ember tisztességes bérért tudja kamatoztatni a tudását.” Sara a dizájn vagy az építés területén szeretné folytatni, mint az édesanyja, majd Ausztriába költözne, mivel úgy véli, ott találhat valami jó munkát, nem is baj, ha nem a szakmája lesz. Egyedül Milana tudja a jövőjét ebben az országban elképzelni. Azt tervezi, továbbtanul és majd itt áll munkába és folyamatosan küzd azért, hogy valami változzon, és hogy a következő generációknak már biztosítva legyen az, ami neki nem volt, főleg az elismerés és az informális képzések erősítése terén.

Ezek a fiatalok mégis felismerik környezetükben, ami olyan-amilyen, a jó gyakorlatot és azokat az embereket, akik jól végzik a munkájukat, tekintet nélkül a körülményekre, főleg amikor a fiatalokról van szó. Mindhárman egyet értenek abban, hogy ki kell emelni Dejana Baltest és Srđan Sobint, akik a helyi Ifjúsági Irodát vezetik. A civil szervezetek tekintetében, Milana felhívja a figyelmet a Stav+ és a Zajedno egyesületekre, míg Sara és Radoš számára a példakép a Gimnázium filozófia tanára Dragan Krstić, aki igen aktív a munkájában. “Az önképzőkörei nagyon népszerűek. Mindig szervez számunkra valamit. Filozófusokat hív meg, akikkel az esztétikáról vitatkozhatunk. Mindenkinek lehetősége van arra, hogy egy adott témára esszét írjon. Nemrégen részt vehettünk a Jelena a zene és filozófia világában c. filmje második részének a felvételein.

A fiataloknak, tehát, nem kell sok és nem is kérnek sokat. A válaszaik alapján, elég volna számukra az is, ha meghallgatják őket, méltányolják a véleményüket. Ellenben, sokat tanulhat tőlük az ember, főleg, ha a jó közigazgatásról van szó és arról, hogy milyen kellene, hogy legyen a jó közigazgatás. Miközben nem az.

Az interjút készítette: Mirana Dmitrović (Magločistač)

 

Fordítás: Papp Erika

Szerb változat:
MLADI SUBOTIČANI I SUBOTIČANKE: DOBRA UPRAVA JE NEKORUMPIRANA, STRUČNA, I VODI RAČUNA O INTERESIMA SVIH SVOJIH GRAĐANA

[clear]
oebsA Szabadkai fiatalok: a jó közigazgatás korrupciómentes, szakszerűen látja el feladatait és szem előtt tartja minden polgár érdekeit c. szöveg a Jó közigazgatás és szakpolitikák Szabadkán projekt keretében készült, melynek megvalósítását az EBESZ szerbiai küldöttsége támogatta. A tartalomért a felelősséget a Centar gradjanskih vrednosti (Polgári Értékek Központja) polgári egyesület viseli. A szövegben kifejtett álláspontok nem szükségszerűen tükrözik az EBESZ szerbiai küdöttségének álláspontjait.

pecat1

 

 

 

[clear]

TAGOVI:
Mladi

Podelite sa prijateljima:

Leave a Reply

Vaša email adresa neće biti objavljenja. Obavezna polja su markirana *

Upišite tekst *

Komentari odražavaju stavove njihovih autora, ne nužno i stavove redakcije portala Magločistač. Na našem sajtu biće objavljeni svi pristigli komentari, osim komentara koji sadrže govor mržnje, psovke i uvrede ili nisu u vezi sa temom članka koji se komentariše. Govor mržnje je definisan Zakonom o javnom informisanju i medijima, koji u članu 75. kaže: „Idejama, mišljenjem, odnosno informacijama, koje se objavljuju u medijima ne sme se podsticati diskriminacija, mržnja ili nasilje protiv lica ili grupe lica zbog njihovog pripadanja ili nepripadanja nekoj rasi, veri, naciji, polu, zbog njihove seksualne opredeljenosti ili drugog ličnog svojstva, bez obzira na to da li je objavljivanjem učinjeno krivično delo”. Pre nego što budu objavljeni, komentari moraju biti odobreni od strane naših moderatora, pa vas molimo za malo strpljenja.