BÓDIS GÁBOR: MAGYAR BELTERJES DILETTANTIZMUS

Hogyan lehet kizárni a pártból (frakcióból, kormányból stb.) valakit, aki passzív (nem szólal fel a parlamentben), vagy aki igazolatlanul távol marad, vagy aki alszik a padban

Amikor az ember Pesten van (vagy ha máshol is, de van internetje), akkor többnyire a Klubrádiót hallgatja, mert a többi magyarországi adó a hírhamisító MTI hírösszefoglalóit közli, két gügye beszélgetés vagy zeneszám között. Sikerpropaganda és politikamentes pofázás, minden diktátor kéjes álma.

Marad tehát a Klubrádió, habár kissé idegesítő, hogy a hírek nem pontosan kezdődnek, hanem amikor éppen puffan. Hogy néhány műsorvezető úgy bánik a betelefonáló hallgatóval, mint egy cirkuszi idomár a megszeppent elefánttal. Vagy amikor nyilvánosan kéregetnek.

Ezek ellenére a Klub átvette a magyarországi közszolgálati rádió szerepét, egykor közszolgálatban dolgozó veteránokkal. Hallgatható rádió. Ez anyaországi viszonylatban Nobel díjat jelent.

Sajnos a nemzetpolitikával, a külhoniakkal vagy az egész külpolitikával ők sem tudnak mit kezdeni. Nem értik, mert valami nemzeti tudatszűkület miatt az agykéreg ezen része nem fejlődött ki. Csak az a tekervény, amely a magyar nevű ingerre gerjed. Szinte az egész világ csak Budapesthez viszonyítva létezik, önmagában ismeretlen entitásként lebeg a beláthatatlan űrben.

Mondok mindjárt egy példát: a katasztrófálisan csak vimbledonnak kiejtett (a világon csak itt!) tenisz csúcstorna végéről imígyen számolt be a Klub és a többiek (elnézést a kivételnek): szenzációs magyar siker (két magyar kislány, komolyan sehol sem jegyzett versenykategóriában győzött). Hogy közben ki nyerte a tornát vagy mi lett a döntő eredménye, egy szó sem. Nem az újságírásról van itt szó (a halott magyarországiról vagy jót vagy semmit), hanem a pitiáner szűklátókörűségről. Olyan kormány van, amilyen az ellenzéki sajtója.

Wimbledon (a kiejtett „e“ nélkül sem) nem a világ. Mondjuk. De nézzük a következő példát: augusztus 19-n reggel bemondja a műsorvezető, hogy Varga Lászlót, a VMSZ volt alelnökét kirúgták a pártból, mert nem vett részt a parlamenti ülésszakokon. Ez egy felvezető szöveg volt, gondoltam most jön Szerbhorváth Gyuri és majd elmondja, hogy milyen válságban van a vajdasági Fidesz, éppen most válik ki belőle egy Magyar Mozgalom és mit jelent ez a vajdasági politikában, meg a Szerbiához fűződő páratlanul sikeresnek hazudott viszonyt illetően. Mellesleg, a szerb kormányfő, aki bevette a kerítésért akkor még nem rajongó Pásztorékat a kormányba, ugyanaznap menekült gyerekeket látogatott meg Belgrádban. Na mindegy, ilyen szuptilitás a magyarországi sajtótól nem várható el.

Nem jött a Gyuri, hanem egy összefoglaló, hogy a magyarországi politikai életben hogyan lehet kizárni a pártból (frakcióból, kormányból stb.) valakit, aki passzív (nem szólal fel a parlamentben), vagy aki igazolatlanul távol marad, vagy aki alszik a padban. Felsorolták az eminens példákat, mondjuk arról a fideszes Máriuszról, akiről annyit tudunk, hogy bebugyolált fejjel jelent meg a 2006-os zavargások után, majd egyszer lencsevégre kapták, amint, immár fejkötések nélkül, békésen szundikált a tisztelt házban.

Erre jött egy szakértő (jogi, emberi jogi) és elmagyarázta a kizárhatóság eszmei-politikai hátterét.

Emberek, magyar emberek! Vajdaságban húsz éve nem volt ilyen politikai válság, az ottani Fidesz ketté szakad. Nektek sem mindegy, hogy ki és hogyan osztogatja a ti adóforintjaitokat – próbálom közelebb hozni a témát, talán érthetőbb.

És ti ezt a hírt arra használjátok, hogy feldobjátok a Máriusz, az aluszékony című témát?
A dilettantizmusnak nincs határa.

Forrás: Napló