DR. KORHECZ TAMÁS: SOKSZOR ÉREZTEM MAGAM POLITIKAILAG MAGÁNYOSNAK

Nem a semmiből jöttem, s nem is tűnök el a semmiben – jelentette ki ifj. dr. Korhecz Tamás, az előző összetételű Magyar Nemzeti Tanács elnöke, a jogtudományok doktora a Családi Körnek adott interjújában, amelynek második, meglehetősen terjengős része a hetilap mai számában jelent meg.

„Nem vonultam vissza elefáncsonttoronyba. Szó volt arról is, hogy új törvény lesz a nemzeti tanácsokról. Hajnal Jenő mielőtt átvette volna tőlem a tisztséget, fölkért, hogy vegyek majd részt ebben. Nem biztos, hogy most is így gondolja. Ha erre fölkérnek, igyekszem a legjobban, a leghatékonyabban érvényesíteni a szakmai tapasztalatomat” – mondta el Korhecz Tamás annak kapcsán, hogy nem keresik meg azóta, hogy nem ő tölti be az MNT elnöki tisztségét. Ugyanakkor hangsúlyozta: van a párton és az MNT-n kívül is élet, viszont eddig összekötő kapocs pórbált lenni a politikum, az intézmények, az értelmiség, az egyház között, „mert mindenkire szükség van”.

Az interjú első felében elmondott indokokon kívül újabb olyan okokat említett, amelyek miatt a négy éves mandátum letelte után nem vállalta tovább az MNT vezetését. „[A] környezetemben a meghatározó emberek jelentős része (akik hatnak a környezetünkre, befolyásolják a közvéleményt) egyet mond és mást csinál.” Korhecz példaként azt említette, hogy egyes személyek „saját pénzükön külföldön taníttatják gyermeküket”, holott közben azt mondják, a fiatalok jövője érdekében jó, ha az Újvidéki Egyetemen tanulnak tovább, ehhez pedig az MNT ösztöndíjat is biztosít.

Az ösztöndíjazásról szólva elmondta: az együttműködés kompromisszumok meghozatalát jelenti, s a VMSZ vezetése is engedményeket tett, amikor „az ösztöndíjat nem azok kapták, akik, vagy szüleik esetleg kötődtek a párt legmagasabb tisztségviselőihez”.

„Igen, kellett a meggyőződésem ellen is cselekednem, ám ez nem egyoldalú gesztus volt” – mondta Korhecz, aki Pressburger Csabának a Magyar Szó főszerkesztői tisztségéről való leváltása kapcsán azt mondta, „meg voltam róla győződve a tények alapján, hogy Pressburger Csabának voltak komoly mulasztásai. Ugyanakkor (…) nem éreztem azt, hogy őt mindenképpen el kell távolítani”.

„Annak ellenére, hogy én soha semmilyen módon az alapító elnökeként nem végeztem nyomást (…), ezt minden bizonnyal megtették mások. Anélkül, hogy én erről biztos információkkal rendelkeztem volna. A sajtó, az újságírók ez ellen nem igazán tiltakoztak!” – jegyezte meg az egykori MNT-elnök a sajtó helyzetéről szólva. Meglátása szerint nagy öncenzúra van, és vannak olyan újságírók is, akik „lesik a politikusok vágyait, és lesik a lehetőséget arra, hogy miként lihegjék túl azt, amit a politikusok elvárnak”, ugyanakkor a szerbiai sajtó helyzetétől sem tartja elvonatkoztathatónak a vajdasági magyar média helyzetét.

„Ez abból áll, hogy a Magyar Szóban vagy a Hét Napban, vagy a Pannon RTV-ben foglalkoztatottak többsége ezt a jelenlegi állapotot ezért vagy azért elfogadja. Talán sokaknak meg is felel, hogy a minőség és a teljesítmény nem döntő szempont” – mutatott rá Korhecz. Mint kifejti: a hiteles és szavahihető sajtó létrejötte lehetetlen úgy, hogy „véleményeket nem ütköztetünk. Hogyha elhallgatunk témákat”. Hozzátette azonban, hogy a sajtóból nem rúgtak ki senkit, ezért a helyzet nem azonosítható azzal, ami az MNT-ben történt.

Korhecz Tamás szerint, ha megérik („nem az elnökben okvetlenül, hanem a környezetében”) a felismerés, hogy az érvek ütköztetése a VMSZ-nek is érdeke, mert így „kiderülne, hogy a VMSZ-nek rengeteg dologban igaza van”, akkor „elkerülhetetlen lesz a dialógus megtörténte. „Dr. Dévavári Zoltán a VMSZ alelnöke. Ő nyilvánosan mondta ki, hogy erre szükség van, elengedhetetlen, és enélkül nincs megmaradás, nincs épülés” – fogalmazott.

Korhecz Tamás szerint tény, hogy az MNT és a VMSZ valahol összetűzésbe keveredett a jövő értelmiségével, ugyanakkor saját meggyőződése szerint a szellemi réteg nélkül nem lehet hatékony érdekérvényesítést folytatni. „Ha összehasonlítjuk az ideiglenes MNT, a Józsa vezette MNT, az általam vezetett MNT bizottságainak összetételét, az MNT-tagok összetételét, akkor észrevehető, hogy 2014-ben egy jelentős változás következett be: az értelmiségi emberek, egyetemi oktatók igencsak kimaradtak a történetből.”

Korhecz elmondta továbbá, hogy azért nem vállalta az európai parlamenti képviselőséget, mert nem tudta elképzelni, hogy Szabadkától több ezer kilométerre éljen a családjával, vagy külön éljen tőlük, és csak hétvégenként láthassa őket. Beszélt arról is, hogy formálisan miért nem lett soha a VMSZ tagja: amikor 2000 októberében először kérték fel tartományi tisztség betöltésére, Pásztor István nem kérte, hogy párttag legyen, de soha nem is akart a pártszervezetben, a pártpolitizálásban részt vállalni. „Ha nem lépek be a pártba, akkor valóban senki sem gondolhatja, hogy vannak vezetői ambícióim” – szögezte le.

„[A] legtámogatottabb magyar pártra, VMSZ-re óriási szükség volt és lesz. Amiről beszélhetünk: a párton belül mennyire érvényesül a tekintélyuralmi elv; mennyire van valós párbeszéd a párton belül és kívül; mennyire van párbeszéd a párt és más magyar intézmények között. Ha valamilyen szempontból jelen vannak a másként gondolkodók, ez jó hír. Vannak itt még emberek, akik gondolkodnak, nem kell nekik valaki ’nagy’, aki odaáll mögéjük, melléjük. (Képtelenség, hogy párton belül komolyan arról beszélnek, hogy én vagyok az egész Második Nyilvánosság mozgatója, szellemi atyja?! Valójában nemrég ismertem meg a vezetőjét, Bózsó Istvánt.) Ami miatt jók ezek a megnyilvánulások: helyet biztosítanak a véleményütköztetésnek vagy a kritikus hangoknak” – fogalmazott az interjúban Korhecz Tamás, illetve hozzátette: „azt szeretném, hogy a Magyar Szó vagy a Pannon RTV nyitna egy olyan ablakot a nyilvánosság felé, ahol valóban lehet érveket ütköztetni”.

Forrás: vajma.info